Ceci n'est pas une pipe

csütörtök, június 02, 2005

Utcsó korty

Fel akartam hörpinteni az uccsó kortyot, mely egészen más, mint bármelyik másik korty, lelke van, erőt ad, ha jó, akkor akár órákra meghatározhatja az életem, szóval fel akartam hörpinteni, de ez a bögre itt az asztalon már régóta itt lehet, az uccsó korty az alján kövül megfele. De még ez sem veszi el a kedvünket, ablakunk nyitva volt egész éjjel, bejött a dunai friss ropogós levegőég, úgyismint airgass, kicsit megint rendeztem soraim, irány a tisztító, napok óta nézegetem, mint a fodrászt, az iroda mellett, naná, most hogy már egész jól odaszoktam, teljesültek vágyaim (fodrászat és mosoda az irodaházban, alapvető igények), költözünk belbudára, nem szeretem, nem szeretem belbudát, nem jó ott dolgozni, valahogy közel van Isten szigorú tekintetéhez az a magaslat és a kocsmákban nem baráti társaságok, hanem projekt grouppok vagy polgári körök gyűlnek, itt még a kéregető alkesz is más hangon szólít meg, bezzeg az iroda melletti, mindig rámköszön, megismer, folyton mosolyog, amikor köszön, legjobb saleses lehetne, nem úgy mint a mi értékesítőink, undokak, de ezt is hagyjuk, mert ez a mondat inkább pozitív kicsengésű, mégha soha se akarna véget ér... megvan a mai bögre!