Ultima Frankó

Na, most megmondom én nektek az ultima frankót, jól figyeljetek, lassan írom, hogy ti is megértsétek. Az a mi bajunk, na figyelsz, ne szöszölj, vazze azzal a pacemakerrel, tedd most le kérlek a húsvágó bárdot. Hol is tartottam? Iszok egy kortyot a villányiból, Cabernet francban a tuti. Thievery corporationt hallgatsz Te is? No nézdcsak.

Az a mi bajunk, hogy kifogytunk a témából, maradt a nyavajgás, jaj nem jó most, mert most ez nincs, meg ez van, meg ez mekkora kudarcba fulladt csalódás ez az egész kibaszott lét, és mily szar nekünk, hogy hajnalig dolgozunk, meg nincs időnk semmire se, és jaj nézd már lassan benne vagyunk a harmincba, mingyá itt a 40 oszt még egy asszony se, vagy hát sőt már vállóba vagyunk, meg nincs gyerek, meg van három ördögfióka, félünk kimenni már az utcára, lassan olyan izéink lesznek, mint a Soprano nagyinak, aki sötétedés után nem veszi fel a telefont, jaj nekünk ah oh ih, most nem még, mert nem vagyok biztos, meg majd ha biztos jelet látok, eljönnek majd a három királyok, vagy most mindent, ha nem akkor már nem is kell, várjon akinek 3 anyja volt, az egyik közülük a Golda Meir, a másikuk meg a Monspart Sarolta, nade tényleg! Most még nem rontottunk semmit el, hát még nem cselekedtünk semmitse, lemondani semmiről nem akarunk, de tenni se, majd, vagy most azonnal, és már akkor is késő, venni, szerezni, megkapni akarunk, mint állat! A kurva óvónők a hetvenes évekből, na ők tehetnek mindenről, őket kell azonnali hatállyal felkoncolni, széttépni lovakkal, sósavval locsolni őket, mert ők rontottak el mindent, azzal, hogy levesbe tették a főzeléket, hogy elzárták unokatesónk játékmaciját, pedig azt vissza kell vinni este, büntettek altatással, mint valami őrült aneszteziológus. gázt adunk, ha sárga, 19-re lapot húzunk, várunk holnapig, hátha jobb idő lesz a Tescoba menéshez, egy nappal a bukta után adjuk el a Borsodchemet, otp-ből meg jól bevásárolunk az éves jelentés után, még egy korty cabernet az IKEA pohárból, céltalanok vagyunk, mint 46-ban a húszéves közkatonák, csak felnövéshez értünk, azt meg vazze befejeztük, nem kell már a szülők ellen harcolni, nem kell apu aláírását hamisítani, napot, naplót lopni, az eggyel idősebbet az asztal alá inni, 18 alatt a Morrisonsba bejutni, ottalvós bulira elkéredckedni, sőt lelépni Sopronba egy kétnaposra, hogy meg se tudják, hát most mi legyen?

"A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés"

J.A., a Dunánál


(halk füttyszó, balról középre egyre hangosabban a sitting on the dock of the bay by ottis redding, képen naplementében elúszó tankerhajó)

utóirat: egy kicsit hatásvadászra sikeredett, hogynemondjam giccses. De tényleg ez van. egyszerűek kell lenni, oszt máris lesz társ, boldogság, család, otthon melege, itt van mindjárt az unokatesóm vidéken, hühűűű az hozza a receptet 120-ra, az tuti.