Agarak pórázon

Jaj, én lassan futok, mondta, én meg elhittem. 800 méter után már a hátát se láttam, sétáltam egyet, közben merengtem, volt min. Rég jártam a sziget belsejében, most megnéztem, milyen az élet másutt. Fociznak, csókolóznak. Egy szűkebb török család piknikelt, 13 cekkerrel hozták ki az elemózsiát, 6 szőnyegen ültek az asszonyok gyermekek, a focizó férfiak közt kellett bíró és partjelző is. kicsit arrébb német gimnazsták kempingtűzhelyet gyújtottak épp fel benzinnel, ők is, ha egyenruhában lennének, pihenő, megszálló hadseregnek látszanának. De a rózsakert volt a legnyüzsgőbb, fullon volt, párok, párok, párok. Kigyúrt fiatalember két agárral. Az agarak pórázon. Agarat pórázon látni fura dolog, lekötözött iram, elszalasztott lehetőség, visszafogott gőzerő, hiábavaló küzdelem. Szuperhíró egy mégszuperebb híró hálójában, miközben a megmentendők jajveszékelése hallik. Én az agarakat futni akarom látni, nem pedig a fűben ülni. Jaguárral a Tescoba.