Én vagyok én.

Te engem teljesen hülyének nézel! - mondta nekem az, akiről pontosan tudom mennyire nagyon hülye. Az a nagy rejtély, hogyan jött rá? Lehet, hogy nem is annyira? ... őőőh nem az nem lehet, ő tényleg annyira nagyon hülye. Meg aztán el is magyaráztam neki, én miért tettem fel azokat a kérdéseket, amiből azt gondolta, hogy teljesen hülyének nézem. És akkor megértette, mármint azt, hogy ő tényleg hülye. És akkor minden a helyére került, mint amikor sírást hallva a gyerekszobába benyit éjjel anyuka és a fényre eltűnnek a szörnyárnyak a falakról és a maci se vérengző fenevad, hanem megint Mucimaci és ismét vissza lehet aludni a langymeleg álomba.