Lusti voltam utóbbi idoben, vagyis hogy zajlik az élet

Kedd este nagyonjó nosztalgikus hardrock kedd volt az orczy kertben. Gázrózsák emlékzenekar a megfeleo közönséggel párosítva. Hihetetlen. Rózsaszín topban kényszeres mozgású, majdhogynem higanymérgezéses csajszi, széles szájjal artikulálva énekeli végig az összes számot. 4 frissen szabadult általános iskolás arc, akik azt gondolják, attól kemények, hogy nagyoncsúnya Iron Maiden pulcsiban vannak és nem járnak fodrászhoz. Mondjuk az,hogy az egyik 34 kiló, a másik 134, a harmadik 34 dioptriás, a negyedik meg oly csúf, hogy ha átlép a csatorna felett, nyikorogva elfordul a csatornafedél, szóval inkább voltak génhibás misimókusok, mint HMCS-k. Volt még a szöveggel küszködo muszakvezeto, stb. stb. A zenekar meg a másik. A basszusgitáros volt a kedvencünk: "elöl dagadt, hátul púpos, a térdén hordja a basszusgitárt". SZGy. Nade tényleg. Valami wireless cuccal csatlakozott az erositohoz, az utolso számot a szinpadtól távol, a korlátnak dolve játszott, és közben folyamatosan morgott. Szal vicces volt. A zene nagyjából rendben volt, a hangulat nosztalgikus beindulós. Egy mondat a koncertol:

Koszonet az Orcy kert dolgozoinak, hogy egész nyáron itt koncertezhetünk és Vörös Gábornak, a rock Kozsójának, aki ma este itt van velünk!

A rock hangulat fokozása végett a kibaszott jelzo is elhangzott. Emígyen: Egy éve alakultunk, na kiknek köszönhetjük ezt a kibaszott [ugye, mondtam] évet? hát nektek, drága közönség! Oh yeah!!

Egy pillanatra benéztünk B házába, a kapualjban olyan fuszag volt, hogy a kukák is mosolyogtak és Animát dúdoltak.

Ma megint nevetséges volt a melohelyen, viszont holnap megint beszélgetni készülök. hihi

Az index.hu kritikus csapatának hála nem vágyom tévére, egyrészt mert elolvasom másnap, mi volt, másrészt, annyira szánalmasakat írnak, hogy ihaj csuhaj, rekettye.

Thai chi megint nagyon jót tett, tiszta vidám az élet, salalalala

(én ilyent írtam? atyagatya)