Álombánya

Kikérem magamnak!

Nem is szoktam álmodni, most meg itt van kettő is.

Realisztikus hangulat, megyek zárórakor átvenni valami ruhát a valahol, ami egy pince. Épp jön a fószer, behajtja a Zárva táblát de engem még beereszt. Lemegyek, a számot keresgéli, megtalálja, szöszöl, közben kinéz a szuterén ablakán a szemközti henteshez, és megszólal. Megint lovat nyúznak. Átnézek, és valóban egy emelvényen épp a végénél, a hátsó végénél tart az utolsó hentes, cibálja, ahogy mi a paplan huzatot. A végén még rángatják, a ló meg a síkos talajon métereket csúszik jobbra balra, felemeli a fejét, unott pofával felnéz, lábait összehúzza, mintha vágtázna, majd megint elernyed és felveszi a vízszintest. Álom közben azon gondolkodtam, él-e mg a ló. Végefőcím, credits.

A másikban meg egy exemmel futottam össze a Szt. István Parkban, részeg volt, a nyakamba ugrott, és mondta, menjünk fel hozzá, én meg rezignáltan az órámat néztem, mert máshol kellett volna már legyek. Végefőcím, jóreggelt.

AZ izomláz vagy a Tom Waits lemez tette ezt?