dühöngés a körzeti orvos után

Az csak a kezdet, hogy egy plakát, ami nem retró, meg nem a múlt ezredből itt maradt csökevény, szóval azt hirdeti, a gyógyszer a legjobb orvosság. De.

A helyes kis ablakos kalitkában két telefon és négy kulcscsomó ura, azaz asszonya, egy nyugdíjas korú hölgy regnált, a telefon tárcsás, de vajszínű, a hölgy fehér köpenyben, de gallérja rózsaszín. A kulcscsomó, az kulcscsomó. A riasztó kódja a szemüvegtokban nagy számokkal, vastag tollal vésve. a Kettes alsó vége kétszer kunkorodik, de ez most másodlagos.
A kék tréninges kissé meghajolni kénytelen, hogy a számára engedélyezett (idő)résbe beszélhessen. Már ez dühíti. Haja őszes, hátra pödörítve, mint a 80-as években a választékos fizika tanároknak. Feje lila, mint a lila fejű liláknak, de nem drukkol. És akkor ez a két ember találkozik, emígyen. Az alapszituációt az adja, hogy -a kék tréninruha elmesélése szerint- a jász utcából jön, ahol a közgyógyra a kenőcsöt nem, mert közgyógyra csak a körzeti, azaz családi, viszont ezt meg az orvos nem, mert ő azt a kenőcsöt nem, és most az az orvos nincs benn, de bármelyik, csak írná már. szarukeret, feltol, számot megnéz, tárcsán tárcsáz a rózsaszín gallér. Én odébb állok, nem figyelek, a fenti szlogen köt le, meg a széken ülő kínai lány harsány csengőhangja. aztán beszél is hangosan. Mire felocsúdok, a rózsaszín gallér megkéri a kék tréningruhát, hogy ugyan menjem már innen. Aztán meg megigéri neki, hogy eltöri a gerincét. Erre valamit üvölt a tréning, duzzog, végül pedig a hab a tortán:
A zsidó apjukat azoknak, akik ezeket a rendeleteket hozzák, azt!
Én mosolyogva, zavartan jegyzem meg körülöttem állóknak: ha már az újlipótban is zsidóznak...
Aztán eszembe jut talán meg kellett volna kérni az úrat, hogy ugyan tessék már itt fejbe lőni, vagy esetleg kikísérne ide a Dunaparta, nincs messze, ahol százakat lőttek a Dunába... Február volt akkor is, bár jégzajlás híján vagyunk, vagy esetleg a síromat is meg tetszik előbb velem ásatni? A parkban a Wallemberg szobor tövében épp ideális lenne...
Én értem, hogy betegség, az alapvetően frusztrálja az embert, ha két orvos küldözgeti ide-oda, az méginkább, ha egy ingerült és kellőképp alul és rosszul tájékozott portáson nem lehet keresztüljutni az csak ront a helyzeten, és azt is értem, hogy alul és rosszul tájékoztatott portásnak sem jó lenni, de tessenek már legalább otthon, a sörbe zsidózni, vagy a pusztában, vagy nagyon vidéken, ahol már rég kiírtották az összeset, vagy mit tudom én, de az újlipótban, a rendelőben, a Wallemberg utcától 50, a Duna parttól 150 méterre ne tessék, jó?