Az emlegetett farkas csuklik-e?

Nemrég színházban voltunk, a Gothár Péter rendezte Szophoklész: Trakhiszi nők, görög dráma főpróbáján ültünk, az első mondatát Jordán Adél csúnyán elbaszta. Aztán meg az egész darab alatt csendben csuklott. Felteszem, ha lehet hinni az álmoskönyveknek, a rendező gondolt rá erősen. Egyébként nekem minden könyvem álmos. Bealszom rajtuk.

A darab minden részében tartogat meglepetéseket, a pátoszt oly ügyesen ellensúlyozza az a rengeteg egyedi rendezői trükk, színpadi látvány elem, humor, időnként a kimondott szavak drámai jelentése remek tréfává szelídült. A hosszú monológját az egyik kórustagnak, ami összefoglalta azt a felismerést, hogy micsoda csapdát készített elő Neszosz megölőjének, milyen megállíthatatlanul robog végzete felé a hős, és ettől mindenki mennyire szenved, na ezt végigröhögte a közönség. Részletek a darabban, nem lövök le poént.

Azt mondják, ha valakit emlegetnek, ég a füle. A Balkánon mondják ezt. Mi ugye csukást küldünk szeretteinkre, ha rájuk gondolunk. És ha egy farkast emlegetünk, az ugye megjelenik. De szarul érezheti magát az újvidéki farkas csukás közben, égő fülekkel…