Vidéki- urbánus faszság

A májáért tenyésztett hím liba a májgúnár.

Tegnap a város szélére mentünk vendégségbe, végig fikáztam, hogy haha, itt több a madárijesztő, mint a közlekedési tábla, meg hogy ide '87-ben jutott először kulturális antropológus, de 10 maszály törte előtte az utat macsétákkal, meg még mittomén, szal járt az újlipótvárosi pofám, és akkor megálltam a 9-ik emeleti ablakban a repteret nézve, és azért megérintett a XVII. ker. jósága is.

Bementem a melóhelyre, két tapasztalatot szerezni.

1. Az informatikus valóban beszűkült, kommunikációképtelen és sértődékeny.
2. A lift előtt érezni vélt, mindentől elkülöníthető illat nem kuglófsütésből származott, és ezt visszaigazolták nékem.

Hát megjött Lajos, elfoglalta lakásom. Ő az a fajta, aki azt mondja, "van nekem ez a munkaköröm, nagynyomású vízvezetékeket szerelek..." és ő az, aki ha nyugati térnél jár és van fél órája, az aluljáróban bemegy a talponállóba és alkohol tartalmú italokat fogyaszt. Majd illedelmesen leveszi cipőjét, valami gyűrött könyvet kezd olvasni és Pink Floydot hallgat.

Hó van, babám!