Angyalok

Hát hogy is mondjam, mindnyájunk életében vannak angyalok. ezt azóta tudom, amióta 94-ben talán Munchenből hazafelé az autópályán akkora dugó volt, hogy egy hét se lett volna elég. Eccercsak átnézett egy faszi a kocsinkba, intett, hogy kövessük, követtük, levitt a pályáról egy hegyi útra, amikor épp a pálya alatt, vagy felett mentünk, kimutatott, nézzük, mekkora sor áll ott. Majd végül kikötöttünk egy toküres határátlépő helyre, ő átgurult, mi megálltunk merverstaiert intézni. aztán elhajtott. Az ember nem tud elég hálás lenni az angyalainak, és talán ők se tudják, mekkorát segítenek egy egy beszélgetéssel, szívességgel, jótanáccsal. Ma pl. sms.-t kaptam egy távoli országból, hogy megvagyok-e, mert tudja, rossz az idő. És mostanában blogtárs az, aki felkerült az angyallistára, meg vendéglátóim, meg egy ügyfél, akinek panaszából lett tulképpen ez az új pozicici. és ő még nem is tudja. meg nem is fogja megtudni talán sose. Biztos kissé eltér a fentiek hangneme a megszokottól, langyinak is mondható, és kissé pay it forward szaga van, de pont beleszarok, bazmeg!