Bobby Mcferrin koncert Veszprémben

"Mesés volt" mondta kedvesem.

[Minden szó jelentőséggel bír]

Az első részben a Mendelsson kamarazenekart vezényelte, az volt fura, hogy amikor egy zenészre nézett, mindig visszamosolygott, darab végén kimenőben megpaskolta a nagybőgős vállát, a mackó alkatú zenész erre összerezzent, és odakapott a tenyér helyére megsimogatta, belenézett a tenyerébe, mintha aranylóan fénylene, és rámosolygott büszkén-meghatódva a zenekarvezetőre. ah.

Lehet, hogy Boby az ötödik elem?

Második részben Snétbergerrel játszott két számot Ferenc, akinek vagy 10 éve lett szűk kishazánk fülig érő mosollyal vette a színpadi illem köröket.

Apropó. a feledhető felvezetés részeként zenélt snétb. dalolt és magát ajánlgatta Zorán. Hogy mekkora különbség van a kettő között... te jó ég, kb, mint Karajan és az utca másik oldalán kéregető hegedűs között. gondolom nem kérdés kinek a javára...

Hazafelé 9-es erősségű Nintendő pálya volt, épp csak a veszprémi tankok nem mentek keresztbe az úton.

Láttátok, hogy fényérzékeny lett az év blogja? tökjó.