Má megin Berlin

az úgy kezdődött, hogy a sorban mögöttem az egyik céges oszt vez állt a gucci szemüveges leánykájával, én kissé széthulltan állok sort, kicsapom a mobilom, hogy beolvassam a kódot, nem kell, mondja néni, csak név, jó, minden elintézve, beállok a sorba, hogy csekkolják, én vagyok én, de aztán visszafordultam a légitársaságos pulthoz a teleonért, oszt vez mosolyog, mindenki elnézően mosolyog. Aztán rájövök, nem betexabin van ez a kolléga? De, oda is jön köhögve, magyarázva, most először, kedden repülőről orvshoz, onnan azonnal irodába, elnézően mosolygok, mindketten örülünk a találkozásnak. Aztán reptérről bemetrózás, kicsit rossz érzés a nosztalgia vonat pöfékelése, katonaruhás emberekkel.

Itt aztán tényleg jó fogadtatás, minden remek gromek, napsütés ma 11-kor csendes molyirtózás a Spree partján egy strandbarban, homok, felállíthatatlan napágy, meleg. guggenheim múzej. de azért van, amiért otthon jobb lenne, de most ez van, ezt szeretjük!

folyt. köv.