Modorom, folytatom

Csörgött a kocsiban a debil, irodai átirányítódik, joviális öregúr, hogy hát engem kapcsoltak (ki a fasz kapcsol nekem ügyfelet? na mindegy), hosszan, elegáns beszéddel, ahogy csak magázódva lehet beszélni, ahogy professzor beszél a legkedvesebbik diáklányával az egyetemen, elmondja, hogy Svájcból hívta egy nagyon kedves magyarul beszélő hölgy, aki az alvó számlájával, kárpótlással kapcsolatban kérdezett pár dolgot és most vissza szeretné hívni, és legyek oly jó és megengedő, ha a lehetőségeim engedik, mondjam már meg milyen számról hívták. Volt még szó 43-as névváltásról, meg arról is,hogy kutyát vettek, mert ő már nyugdíjas és oktatja a kiskutyát, de várja hívásom, a felesége épp nincs itthon, stb. stb. Mondtam megkérdezem, visszahívom, visszahívtam turn down. szorri. Azt mondta ritkatság az ilyen kedves ember, aki ilyen segítőkész. na csak azért mondom, mert a cégnél az a kritika ellenem, hogy elviselhetlen- összeférhetetlen vagyok.

Tajcsin egy Kínai bölcsesség hangzott el Ming császár korából:

"Mindegy hogy rakod a lábad, a két bokád mindig egy vonalban lesz!"