Berlin! Me Go Berlin!

Munkás helyen semmi rendkívüli, mondjuk azon kívül, hogy minden épeszű betegszabadságon honol, vagy szabin, vagy csak benn ül. Az egyik fő termékcsoport kivonását a hálózatból a főnök egy e-mailben intézte el, dec 1-től nem lesz, Üdv, főnök. Én meg hajtok a vadászoknak. "Te érted hajtok, hogy mindened meglegyen..."
Hát még ilyent. Kinek is hajtok?
Most pedig, jön ami már volt, nem, nem a Pattanásos asszisztens, hanem az, hogy énségem Berlinbe távozom. Mekkorát fogunk mi mulatni, tej, óh Ég!

Tudjátok, van úgy, hogy valamit az ember mexerez, felteszi a polcra, örül neki, s ha leveri a polcról, hát hiányzik. És van, hogy még a polcon van, de az ember már közelébe se mer lépni, mert mi lesz, ha leveri? És akkor jön az újság burkolat a kemény kötésű könyvre, póthuzat a fotelre, átlátszó viaszkos vászon a terítőre, óvszer az életen. I chose life.

Hisztis, a raboló nő! Hétfőn megjövök Berlinből délben, délután meg már lehet,
hogy megyek egy interjúra. Köszönjuk, Drága Julija!!