Ceci n'est pas une pipe

hétfő, november 15, 2004

Paaaardddyyyy

Szombat este nagy megelégedésre volt nagy mulatozás, örömködés valakinek a szülinapján. A buli végére legalább két ünnepeltnek bemutattak, szal akár azt is mondhatjuk, jogosan voltam ott. akkorát roptunk, hogy hamar átázott a pólóm, úgy néztem ki, mint jobb harlemi filmekben a láncos-gyűrűs, kerítéses kosárpályáról visszatérő iskolakerülő, aki vérbe fagyva találja kedvenc vadászgörényét. mindegy, jól hazaszaladtam megfürödtem, bögre forró tej és minden a legnagyobb sínen volt, mint a ship hapci. (namercsak azér, mer a hellóturiszt hallgatom már vagy másfél órája) Még az ideiglenesen hazánkban tartózkodó CIA ügynök macedónom is jól mulatott, aki ugye, évek óta nem denszingolt, elmondása szerint. Közben meg otthonában a második születése napját ünnepelte család, barát, mert pont egy éve volt egy faja kis gerincműtéte. Hello, Kate. Másnapra meghalt szegény nagybátyja, így ma már otthon landolt. A zsidó vallás miszitkusabb részében van ilyen élet csere izé, ezt most nem fejtem ki.
Ja a nagyonjó munkahelyemen faszául érzem magam, főleg, ha a kocsiban ülök és haladok valamerre elfele. Valaki mondja meg, miért volt értelme felajánlani nekem egy állást, amit nem fogok elfogadni? Ennek utána kell nézzek...