Félpofára zabálunk

Már olyan uncsi volt ez a bloggolás semmi beszámolnivaló, kis uncsi élet. Nade, amikor kedvesem arca dundira dagad, fél liter gennyet lecsapolnak a szájából ebédidőben, még el is ájul, hát az valami fantasztikus! Végre, valami kis színes történet, gyógyszertár, antibiotikum, kataflám, miazmás.
Már arról is kellett volna írni, hogy direkte akkor viccelődtem a leglelkesebben, amikor kedves ismerősömet jól megműtötték, átvágták a torkát... én ezt élvezem a legjobban. : ) hasznosítom magam, vagy mi.
Ja, a vacsi, az jól sikerült.