Surreal Madrid

nem, nem és nem emlékszem mikor ejett fogjává ennyire könyv, mint most, hogy megint rátaláltam a Börleszkre. hehe. képben, szövegben, zenében ezt keresem mostanság, valahogy az érthetetlen gondolati rímek kötnek le, minden más emlékeztet valamire. Ma az ábécében kellett rosszul legyek, mert belegondoltam valamibe, pánik, csak enyhe, haza a beszerzett árukkal, septi főzés, kicsit kihült, a tészta összeragadt.

Aztán végérvényesen belezuhantam a könyvbe, miután kiolvastam, az ágyba. Most ott fekszem ruhában és miközben ezt írom, alszom és teherhordó pillangókról, meg beszélő aszfaltról álmodom. ezt adjátok össze!