Ceci n'est pas une pipe

vasárnap, szeptember 18, 2005

Egyveleg

Kutyahányást mostam már kétszer. Vírus keresek apám gépén, miközben a laptopján bloggolok. Görögországban szénsavmentesek a vizek és drága yachtok állnak a kikötőben, viszont nagyon elhízott a pénztáros. Reggel enyhe fejfájással ébredtem, de aztán elmúlt. Sárgán villogó baszok a szemem előtt. Ezt a szőnyeget még nem fosta le a kutya. még nem. Úszóverseny folyik. Hétfő reggel hétre megyek a futok, hogy aztán jöhessen a tánc! A másodikon az új bérlők megigérték, majd megkeresnek léttra ügyében, de persze nem jöttek, én meg nem vagyok otthon. A nagyszobában még mindig nagyon büdös van, holnap viszik el a szőnyegeket. Thessaloniki nyomasztó volt. Kéne vegyek cipőt. Láttam égni a hegyoldalt, közben határőrök az útlevelemben nézegették a kambodzsai vízumom. Nagy boldogság a teraszon reggelizni délelőtt 11-kor, közben a tengert nézni. Főleg, ha az ember szerelme is ott van. A ház előtt a fekete özvegy tudatú szomszédasszony próbálta felküzdeni magát a lépcsőn, miközben a legújabb kiszemelt áldozata újságért ment, a néni elvitette a magát az áldozat kocsiján a temetőbe, mindketten hazatértek, a néni emberére talált, mert az áldozat egyre jobb bőrben van. 2 hét után otthon álltam az ablakban, néztem a látványt, isteni. Kutya itt fekszik a lábamra tette a fejét. Minden oké.