Ceci n'est pas une pipe

vasárnap, november 28, 2004

Alvaszatipari kongresszus, Berlin

Amint kialuszom magam, eszembe jutnak dolgok. Itt van Mindjart Weiser Sanyika a negyedikrol. Weiserek azutan koltoztek be, hogy egy hegymaszo koteleken eresztette le a gangrol a versenyzongorat koltozeskor, ami arrol jutott eszembe, hogy ebben a hazban nincs lift, es hogy lehet ide butort, mosogatogepet, EURO raklapot felhozni. Naszoval Weiser Sanyi olyan hulye volt, hogy a HBB-t elvont zenekent tartotta nyilvan, a Vadaszat dupla albumot anyja megvette neki, de nekem adta. Gitarozni tanult, megis mikor elmeseltem neki, hogy a basszusgitaron csak negy hur van, teljesen elkepedt. Egyutt jartunk be a suliba, de mindig 15 perccel hamarabb jott le a negyedikrol a masofikra, a halalba idegesitve az egesz csaladot, a jo eg tudja, miert kellett neki pont mindig 15 perccel hamarabb bedugni a nagy cula fejet a bejarti ajton.

A masik, aki eszembe jutott, az Zsolt, az alt isk oszt tars, aki kb. jol tanult, karatezni jart es kicsit ki is logott a sorbol, latszott rajta ereje, az ujjbegyeig. Par eve a ceg szekhazahoz kozeli MOL kuton futottam vele ossze, ceges kocsit tankoltam ceges kartyaval, o a pult masik oldalan allt es kerdezte, te is sofor lettel? Hat valami olyasmi, valaszoltam.